Demand justice for abused horses and dismiss judge who has ruled these horses to be returned to thei

On the 21st of June 2013 locals of Mocsa, a village in Hungary reported a terrible animal abuse case to Bottyán Equus Hungary, a charity that saves neglected and abused animals, mainly horses. The charity’s founders, Éva and Attila Rédei who have been dedicated to the cause of saving animals for years were shocked by what they saw when arriving to the stables.
Horses, that have hardly seen any sunlight in their dark sheds and have not been let out for years, standing in their own faeces in 35 degrees temperature that felt 50 degrees inside. Seven have survived but many more have died throughout the years.

These seven underweight and unhealthy horses were taken to Bottyan Equus Hungary where they have been given good care. They are now happy and healthy. The owner received a 1.5 years suspended prison sentence.

Ever since then a court case has been ongoing as the owner claims his horses back. The ruling was lately made by the judge, under Komárom town’s jurisdiction. According to this ruling the horses have to be returned to their owner.

This is not justice! We would like to see the judge’s decision challenged and for her to share her reasoning why her decision was made. 

Hungarians often declare themselves as the "riding nation". It is quite fair from historical point of view. Horses and horse riding played important role not only at the ancient time, but during the migration of nations (from 400 to 1000 AD) when Hungarians occupied the land where Hungarian Kingdom was established.

In reflection of this, this case is particularly sad. Animal abuse is unacceptable and we have to stand up against it.

Please sign and share. Thank you. 

Evaek Facebookrol bemasolt post-ja:

Kedves Barátaink, Támogatóink! Bizonyára sokan emlékeztek a mocsai lovak esetére. Már két éve húzódik eddigi legszörnyűbb lómentésünk bírósági ügye. Nem hittük, hogy megtörténhet az, aminek bizonyítéka sajnos ma a kezünkbe került A komáromi bíróság úgy döntött, hogy a lovak tulajdonosának, aki állatkínzásért másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, vissza kell szolgáltatnunk a lovakat.
Erre a döntésre nehéz szavakat találni,s még nehezebb indulatainkat kordában tartani, hiszen kihez fordulhatunk jogorvoslatért az állatok védelmében, ha éppen azok veszik semmibe az állatvédelmi törvényt akik a jog, a törvény szolgái?
Úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel, hogy a hét ló akiket két éve gondozunk szeretettel, s akik nálunk állati roncsokból testileg és lelkileg is ismét lóvá alakultak, visszakerüljenek ahhoz, aki nem érdemli meg őket, akinél sorsuk megpecsételődne, hiszen aki az állatainak ennyi szenvedést okoz, attól nem várhatjuk, hogy egy csapásra megváltozik, és példás lótartó válik belőle.
Fellebbezünk, s harcolni fogunk értük, mert tudjuk, hogy az igazság a mi oldalunkon áll.
Amint összeállítottuk a tényeket tartalmazó részletes esetjelentésünket, a nyilvánosság segítségét fogjuk kérni az állatokért, akik nem tudnak magukért szót emelni. Részlet akkori beszámolónkból: 2013 június 21. Mint, ahogy ígértem, folytatom beszámolómat a tegnapi mocsai lókobzással kapcsolatban. Lakossági bejelentés alapján indultunk Mocsára. A bejelentő szerint évek óta, lovakhoz nem méltó körülmények között tartanak lovakat egy háznál, mely véleménye szerint állatkínzásnak minősül, azért kéri a segítségünket. A helyszínre érve értesítettük a rendőrséget, ismerve határainkat, hogy csak is hatósági kísérettel mehetünk be az ingatlanra. Meg is érkeztek, úgy két órás várakozásunk után, és miután elmondtam jöttünk okát, ők úgy döntöttek, hogy megkeresik a tulajdonost, és vele együtt megyünk be. A tulaj káromkodása közepette, kényszeredetten nyitott nekünk kaput, és felháborodottan közölte, elege van abból, hogy "már megint b@szogatják a lovai miatt"... Merthogy történt már ellene feljelentés, úgy 3 éve rendszeresen, de a szemlék dokumentumai pihentek a hatóságok fiókjában, és ezzel szinte le is zárva az ügyet, hogy nem veszi át az ajánlott leveleket a tulaj. Úgy igazán nem is érdekelt semmilyen hatóságot, mi is történik a lovakkal ez idő alatt, pedig történt... Többen közülük az évek alatt elpusztultak, és nyughelyük az amúgy is förtelmes területen volt megásva. A még életben maradottakról nem is beszélve, körülményeik, szenvedéseik senkit nem érdekelt azok közül, kiknek kötelessége lett volna, hogy segítsen rajtuk. A szomszédok elmondása alapján ezek a lovak évek óta nem voltak kint az istállónak nevezett ólból, ez meg is látszott rajtuk, hiszen menni is alig bírtak, mikor kijöttek a napvilágra. Van köztük egy két éves csikó, ki még szinte nem is látta a napot. Nem is értem, hogy tudta túlélni. Amikor kinyitottuk a fészert, és megláttam bent a lovakat, a mocsokban, a tömény ammónia szagban, kint 35 fok volt, bent érzésre, 50 fok... A trágyakupacok tetején, melyet az évek alatt keményre tapostak maguk alatt, riadt szemükkel ahogy néztek ránk a sötétből, úgy éreztem élve temették el őket ebben a sötét odúban. Hát sírva fakadtam... Istenem, milyen túlélők is a lovak, kikben még létezik élni akarás...